A vár

Amikor elsőéves egyetemistaként legelőször Nagyváradra érkeztem, nem igazán ismertem a várost. Miután beköltöztem a kollégiumba, hamar megismerkedtem néhány emberrel, és természetesen új barátokat is szereztem. Ebben az időszakban kezdődött az ismerkedésem a nagyváradi várral is.

Először egy ismerősöm vitt el oda, aki nagyon részletesen bemutatta, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Az első találkozás után persze egyre gyakrabban látogattam el a várhoz, és már számos élmény kötött ehhez a helyhez. A leggyakrabban talán kikapcsolódni jártam oda a barátaimmal egy-egy beszélgetésre vagy sétára. Máskor koncertre vagy vásárra igyekeztem. Mind kedves emlék. Ha csupán egy rövid sétára volt időnk, akkor is a legjobb hely volt ahhoz, hogy elmeséljük egymásnak az aznapi eseményeket. Olykor az egyetemen történteket vitattuk meg, máskor kiültünk a sok zűrzavar után, és beszélgettünk egy jót. Mint hétvégi kikapcsolódás is a legjobb programok közé tartozott. Feltöltődést nyújtott. Ahogyan a beszélgetések és séták, úgy a különböző vásárok, rendezvények, amelyeken részt vettem, mind különlegesek voltak. Sikerült az adott ünnepre hangolódnom a vásár vagy a rendezvény hangulatának köszönhetően. Ha lehetőségem volt, akkor még egy apró emléktárgyat is hazavittem. Ezek a tárgyak nemcsak az emlék miatt voltak különlegesek, hanem azért is, mert egyedi, kézműves darabok voltak.

            Igaz, hogy nem sikerült sok helyre eljutnom, viszont akárhányszor visszaemlékszem Váradra, az egyik legkedvesebb emlék ez a vár marad számomra. Ez nemcsak egy történelmi múlttal és csodás helyszínnel rendelkező vár, hanem egy menedék, amely kikapcsolódást, feltöltődést és békét nyújt szémomra. 

 

Vizoli Lea-Szidónia

Képek: Szabó Arnold, Szabó Tamás

forrás: en.partium.ro