Csapatépítő nap a magyar nyelv és irodalom szakon

Szakmai tunulmányúttal egybekötött cspatépítő napot szervezett a PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoportja.

A Partiumi Keresztény Egyetem jellemzője a családias hangulat, amit elég sokszor  emlegetünk. Az elmúlt két év viszont több szempontból is megnehezítette az egyetemi oktatók és a hallgatók dolgát abban, hogy ezt érezzék, megéljék. Ennek „orvoslására” a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport okt. 18-án egynapos kirándulást szervezett Szalárdra, amelyen az alapszakos hallgatók, valamint az oktatók vettek részt.
A hétfői kirándulás volt tehát hosszú idő után az első olyan alkalom, amelynek köszönhetően jobban megismerhettük egymást, és közös élményeket szerezhettünk.

A csapatépítő nap első állomása Síter volt, ahol egy különleges Árpád-kori templomot csodálhattunk meg. Közösen sétáltunk fel a templomhoz, ahol Szomor Attila tiszteletes úr egy barátságos vizsla társaságában várt minket. A templom egy része még a 13. századból való, értékes falfestményekkel, amelyek különböző mártírtörténeteket illusztrálnak. Minőségi élmény volt ilyen közelről aprólékosan megfigyelni ezeket!

Síterről Szalárdra vitt utunk, ahol ismét egy vizsla fogadott minket Szilágyi-Varga Zsuzsa tanárnő és családja társaságában.

A szalárdi program első felében dr. Szilágy Ferenc geográfus, a PKE Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának dékánja tartott előadást a Partium történetéről, amley különösen hasznos volt mind a partiumi, mind pedig a régió határain túlról származó hallgatók számára.

Itt kezdtünk el csak igazán beszélgetni és jobban megnyílni egymásnak, az „új” embereknek. Ebben főként a csapatjátékok segítettek. Bemelegítésképpen a Körből kört elnevezésű játékot játszottuk, melyben csukott szemmel, „ismeretlen kezeket” összekulcsolva kört kellett kialakítanunk. Aztán jött a „kibogozás”, amihez nem kevés promlémamegoldó képességre volt szükségünk, valamint sok nevetésre! A sort a tényleges ismerkedés folytatta, ugyanis mindenki olyan személyt keresett, akivel korábban egyáltalán nem, vagy keveset beszélgetett. A csattanó a játék végén jött, amikor társunk bőrébe bújva kellett bemutatkoznunk az egész csapatnak. Színes kis társaságunk aztán a közkedvelt Activity-t játszotta. Már az első körök után kiderült, hogy jó ötlet volt vegyes csoportokat alkotni, és nem kihívni tanárainkat, ugyanis tudásukat játékos humorral használták, ezzel fokozva a kötetlen hangulatot. Kézzel-lábbal, krétával és szókinccsel, mindenki saját csapatát próbálta segíteni.

Közelebbről megismerni csoporttársait, a más évfolyamokon tanuló szaktársait, és kiváltképpen tanárait, külön élményt jelent egy egyetemista diáknak, hiszen tudatosul benne, hogy nincs egyedül, a nála tapasztaltabbak a segítségére vannak, valamint tagja egy olyan közösségnek, ahol társként tekintenek rá.

A nap folyamán ételből sem volt hiány, hiszen Zsuzsa tanárnő finomabbnál finomabb fogásokat készített a csapat számára. Érkezéskor sajtos, illetve pizzás süteményt majszolgattunk, majd a játékok után az ebédre is sor került. Bográcsost ettünk friss, házi kenyérrel, majd a desszert kalács volt, amit úgyszintén mindenki elégedetten fogyasztott.

Nagyváradra hazafelé menet utolsó állomásunk a Kálvária domb volt, ismertebb nevén a Gomba. Sétálás közben mindenhonnan duruzsolás hallatszott: beszélgettünk, nevettünk, kerítésen kikukucskáló kutyusokat simogattunk.

Megérkezve a kilátóhoz, elcsendesedve tekintettünk le tanulmányaink színhelyére, akár az ég madarai: madártávlatból. Ahogy a nap végéhez közeledtünk, aranykoszorút helyezett a lemenő Nap a horizontra. Nagyvárad pompázott, az épületek büszkén magasodtak az ég felé, mi – habár fázva az októberi késő délutánon –, büszkén néztük Városunkat, s kerestük a nevezetes épületeket.

Természetesen fotóval örökítettük meg ezt az idilli pillanatot, ahol a Magyar Tanszék együtt zárta a csapatépítő kirándulását. Azt hiszem, mindenki nevében írhatom: hogy minél több ilyen együtt töltött időt, hiszen szomjazunk egymás társaságára, éhezünk a hangos nevetésre, főként ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben.

Összességében csapatépítő programunk remekül sikerült! S bár a járványhelyzet miatt eddig nem ismertük a szaktársainkat, ez a remek alkalom minden megváltoztatott. Úgy érezzük, hogy a kirándulásnak köszönhetően már nem megyünk el mosoly és néhány szó nélkül egymás mellett!

Köszönjük a részvételt és a lehetőséget!

 

Az összefoglalót Mátéffy Sára, Oláh Karola, Lakatos Emília és Szegedi Mária harmadéves hallgatók írták.

 

Img 20211018 095355Img 20211018 095403246339448 429021572144637 7201356694852020655 nImg 20211018 100052Img 20211018 102745246669929 356203186299277 7713959536058753841 n20211018 12161320211018 12272820211018 141927246385562 421605985977839 4270289932509674636 n246963709 885377855674929 1871410271557682549 nImg 20211018 135007F35p0136Img 20211018 183223

forrás: magyarszak.partium.ro