Gomba

Közhelyek ide vagy oda, az egyetemi élet valóban egy új, izgalmas fejezetet jelent minden fiatal felnőtt számára, és ez alól én sem voltam kivétel. Az újat nem mindig pozitívan éljük meg, de javíthat a helyzeten néhány minőségi kapcsolat és egy olyan csodás város, mint Nagyvárad. Első perctől kezdve ámulok színes épületein, parkjain, nyüzsgő utcáin. Személyes kedvenceimet két végletbe sorolnám: főtér és külváros. Ha egy helyszínt kellene kiemelnem, akkor az habozás nélkül a Gomba(domb) lenne.

Miért kezdünk el ragaszkodni egy helyhez? Egyszerű a válasz: emlék fűződik hozzá. A kora ősz a kedvenc időszakom az évben. Egy ilyen októberi napon látogattam el először a Gombához, két barátnőm társaságában. Még kellemes volt a levegő, kabátra sem volt szükség. Leültünk néhány méterre egymástól, és térdet felhúzva vártuk a naplementét. Ismerős az érzés, amikor annyira ámulatba ejt a látvány, hogy megfeledkezel magadról és a körülötted lévőkről? Igen, a Gomba éppen ezt nyújtja minden egyes alkalommal.

Az a bizonyos golden hour vette kezdetét. Gyönyörű fényben láttuk be az egész várost, mintha kívülállók lettünk volna. A hangulatot a domb tetején álló hatalmas lombú fa, a levélhullás és a lassan kigyúló fények fokozták. Ezzel átjárva hagytuk el a helyet, s csoszogtunk le a lejtőn. Számomra a Gomba az elvonulás helye, ahol egyszerre jelen vagy és mégsem, ahol egyszerre ki tudsz kapcsolni, és fel is tudsz töltődni.

Varga Hilda

Képek: Szabó Arnold, Szabó Tamás